Don kanyar, képgyüjtemény.

2. Magyarország "hadba" lépése.

Miután a náci "Blitzkrieg" a Szovjetunióban nem müködött (l. Leningrád, Moszkva és az úti viszonyok - sokszor utánpótlás

nélkül) és nagy német veszteségekkel járt, kezdett Hitler a szolgáival együtt gyanakodni, hogy elég lesz-e seregük a végcél

eléréséhez?

                                                                                              [ De lehet, hogy ez egy magyar "gyors" egység]

A Moszkva-i visszavonulás után (1942 január 15), illetve már látva a sikertelenséget, elküldte  "vezér" a lakájait (t. k.)

Magyarországra (MO), rögtön 1942 januárjában, alig 2 és fél hónap után a második "Bécsi ajándék" nyomában. Először jött

Joachim von Ribbentrop (külügyminiszter), aztán Wilhelm Keitel (a Wehrmach WOK a német hadsereg föparancsnoka).

Mind a ketten a teljes mozgósitást kérték (követelték).

Lépjen be MO a "Tengely" csoportba és vonúljon fel szépen a Bolsevizmus ellen! Kellettek az ágyútöltelékek! Ha nem, akkor

felajálnják ezt az előkelő helyet Romániának (és akkor mi lesz a szép Erdéllyel?, tették hozzá - persze nem szó szerint).

Ribbentrop és Keitel 1942 januárjában Budapesten.

Igy kezdett Horthy a kormányával együtt "bepánikolni". Kezdtek p. l. trükkölni a hadsereg nagyságával/erejével ( l. "könnyű"

hadosztályok - melyek aztán végsőfokon, mint bumerángok csattantak).

Mint e fejleményeknek előzményei, a már kijelentett hadüzenet (1941 junius). [Sőt 1941 decemberben még USA-nak is

hadat üzent a kormány]: A Kassa-i légitámadás  trükkje. Hogy ki eszelte ki a dolgot és főképpen ki hajtotta végre, arról hallgat a

világ.

Általában a földön minden ki/fel van derítve és be van bizonyítva, de e (furcsa és nem túlzottan jelentős) ok  - a Szovjeunióval

szembeni magyar hadüzenet - soha!

                     A   Kassa-i bombázás.                                                               Több szemtanú látott a gépeken hasonló sárga jeleket.

Ténynek számit, hogy a repültérparancsnok sárga jelzéssel ellátott gépeket észlet, melyek a "Tengely" hatalmak gépeit ékitette. A

két fel nem robbant és megtalált orosz bomba tipusa Középeuropa minden országában - nem csak a Szovjetunióban -

megtalálható volt. Csirke Jenő főhadnagy szerint német Ju 52-esekre hasonlítottak, Krudy Ádám százados pedig olasz

Savoia nehézbombázókhoz hasonló gépeket vélt látni bennük.                                                 

[Kassára összesen 29 db (+1 Enyickére) légibomba hullott, amelyek a 100 kg-os méretkategóriába tartoztak. Találat érte 

többek között a Postapalotát, a tüzérlaktanyát és néhány környékbeli házat. A támadás a városban 32 halottat követelt, az

áldozatok között 7 postás és 8 katona is volt, a súlyos sebesültek számát 60 főre, a könnyebbekét 220 főre teszik a források.

Pengőmilliós anyagi kár keletkezett [Wikipedia].

Ami viszont bizonyitott tény, hogy a nácibarát miniszterelnök Bárdossy László nem várta meg a vizsgáklatok eredményét,

nem informálta időben Horthyt - melynek beleegyezése szükséges lett volna a hadüzenethez és az országgyülést is 

csak a hadüzenet (törvénytelen) kimondása után és szintén annak előzetes beleegyezése nélkül tudatta.

Bárdossy  informálja a parlamentet.                                              [Rubicon 2011/6]

De ez  időben Hitlerék még nem nagyon lelkesedtek a magyar részvételért, mert tudták, hogy a hadsereg nincs jól

felszerelve és különben sem tartottak sokat a magyarokról (persze a románokról sem) és nem bizott meg benne/bennünk [a

megállapodott felszereléseket pedig csak igérgették és egészen a "hadjárat" végéig csak részben teljesítettékt - a "csere"

élemiszereket ettől függetlenül szerelvények tömegével vitték: rabolták. Erről később ].

Azt végül is mégis "elfogadták", hogy magyar megszálló és biztositó csapatok bevonúljanak Ukrajnába [e

"partizánvadászat",  háborús büneiről szintén később]:

[Krausz Tamás, Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, L´Harmattan, 2013, ISBN 978-963-236-216-8]

"A keleti hadszíntér katasztrofális vasúti szállítási helyzetére való tekintettel 1941. október elején csak a 121. és a 124.

gyalogdandár került ki Ukrajnába. A német hadsereg előrenyomulása, illetve utánpótlási körzetének keleti irányú további

kiterjedése miatt azonban rövidesen szükségessé vált a 105. és a 108. gyalogdandár kiszállítása is. Ezen utóbbiakat a

Dnyepertől keletre, az előbbieket pedig e folyótól nyugatra alkalmazta a német hadvezetés. 1941. november 12-én – német

követelésre – a magyar politikai és katonai vezetés két újabb dandárt, a 102-et és a 111-et bocsátotta rendelkezésre a

megnövekedett utánpótlási körzetek biztosítása céljából. December közepéig a 102. gyalogdandár teljes egészében, a 111.

pedig csak kis, így szétosztásra került részével, érkezett ki a megszállt ukrajnai területre. A Moszkvánál december 5-én

megindított szovjet ellentámadás azonban gátat vetett a további német terjeszkedésnek. A német hadvezetés hiába

kísérelte meg a szovjet főváros előtt küzdő hadseregeinek megerősítését, a szovjet előrenyomulást csak 200 km-rel

nyugatabbra tudták felfogni a következő év elején. A vasútvonalak kapacitását eközben annyira kimerítette a német csapat-

és anyag- utánszállítás, hogy a további magyar alakulatok kiszállítását leállították".  [Magyar megszálló erők Ukrajnában (1941–1942), Internet].

Folytatás balra fent a menüben: 2. magyar hadsereg